Együtt a győzelem felé vezető úton: Karolis Raišys autóversenyző és Eligijus Jankauskas labdarúgó

A győzelem pillanata csupán néhány másodpercig tart. A taps, a nézők kiáltásai és a kezünkben tartott győzelem – mögötte rengeteg órányi munka, összpontosítás és elszántság rejlik. A sportoló mindennapjai, a minden győzelemhez elvezető kitartás és odaadás gyakran láthatatlan marad a nézők számára. Az OWEXX „Együtt a győzelem felé vezető úton“ reklámkampányának célja, hogy köszönetet mondjon a sportolóknak és csapataiknak – nemcsak a győzelmekért, hanem a sportnak e láthatatlan oldaláért is, azért az útért, amely ezekhez vezet. Ezúttal saját sportpályafutásáról, mindennapi munkájáról és győzelmeiről mesél Eligijus Jankauskas, az FA „Šiauliai“ labdarúgója és Karolis Raišys autóversenyző.

Karolis Raišys autóversenyző: az autósportban elengedhetetlen a képesség, hogy alkalmazkodjunk a teljesen előre nem látható dolgokhoz

„Autósport-pályafutásom egyik legnagyobb eredménye a 2025-ös Dakar-ralira való felkészülés. Nagyon élénken emlékszem, hogy szinte lehetetlen dolgot vittünk véghez – ilyen rövid idő alatt készítettük fel az autót a versenyre. Senki nem számított rá – még én magam sem –, hogy sikerülni fog. A rendszerint egy évig vagy még tovább tartó felkészülést hat hét alatt valósítottuk meg, nagyon váratlanul, nagyon váratlan ismeretségekkel és külső segítséggel.“ – mesél pályafutása egyik leglenyűgözőbb eseményéről Karolis Raišys, a többszörös litván rali-bajnok, a többszörös „Rallye Monte Carlo Historique“ győztes, a Dakar-rali „Dakar Classic“ kategóriájának harmadik helyezettje.

Hogy sikerült megvalósítani a lehetetlennek tűnőt, azt K. Raišys beszámolója is bizonyítja arról, milyen bonyolult lehet a versenyfelkészülés kulisszája. „Az autósport nehéz oldala gyakran láthatatlan marad – ez a ralikra való felkészülés. Ez drága sport, a pénzügyi része bonyolult, nagy felkészülésre, partnerek megtalálására van szükség, mert egyedül lehetetlen lenne.“

A jelenleg a 2026-os Dakar-ralira készülő versenyző szerint bár az autósportnak ez az oldala bonyolult, ugyanakkor örömet is nyújt. A legnehezebb mégis az egyensúly megtalálása. Egyensúly a sebességben, a technikában, önmagunkban és a saját pszichológiánkban, fizikai képességeinkben. Ideális körülmények között a versenyre készülve be kellene tartani a megfelelő életmódot, jól kialudni magát, sportolni, ám K. Raišys szerint az autósport esetében az elmélet nagyon eltér a gyakorlattól: „A valóságban mindez odáig fajul, hogy hetekig nem alszunk. <…> A versenyfelkészülés nagyon dinamikus, képesnek kell lenni alkalmazkodni a teljesen előre nem látható dolgokhoz, és a rendelkezésre álló körülmények között kihozni a legjobbat.“

K. Raišys gyermekkora óta az autósportban van. A versenyző szerint ez álom volt már azokból az időkből is, amelyekre már nem is emlékszik. A játékautó-modelleket valódi autókra cserélve K. Raišys elmondja, hogy az autósportban leginkább az autó és az ember közötti kapcsolat, az a feltétlen egység inspirálja, amikor képességeit és határait rendkívül nehéz körülmények között, nagy sebességnél próbálja ki. Inspirálja az eredmények elérése, a komfortzónából való kilépés és olyan képességek felfedezése önmagában, amelyekről normális körülmények között valószínűleg nem is tudná, hogy megvannak. „A rali pedig azért lenyűgöző, mert változatos időjárási körülmények között, különböző burkolatokon és a világ különböző helyein zajlik <…>. A rali jégen és havon, kavicson vagy aszfalton; hegyekben és síkságokon, télen és nyáron egyaránt zajlik.“ – meséli K. Raišys.

A versenyzés maga az élet a jelenben, a verseny pillanatában, az adott pillanat élvezete. Természetesen, mondja a versenyző, jólesik és melegséggel tölt el, amikor az emberek támogatják. „Jólesik, amikor az emberek utána [a verseny után – a szerk.] odajönnek, gratulálnak. Érzed, hogy valakinek fontos vagy, nagyon jólesnek a támogató üzenetek is. <…> A verseny alatt pedig az élet abban a pillanatban, azzal a versennyel telik.“

Eligijus Jankauskas labdarúgó: a gyermekkora óta rúgott futball-labdáról, a felmerülő kihívásokról és arról, mi inspirál a profi labdarúgó útján

A litván bajnok, a litván férfi labdarúgó-válogatott tagja, Eligijus Jankauskas, aki az FA „Šiauliai“ színeit képviseli, éppen Šiauliaiban kezdte profi labdarúgó-pályafutását. Ahogy a sportoló meséli, a foci már gyermekkorában megjelent az életében: „A foci váratlanul került az életembe. Kicsi koromtól nagyon energikus gyerek voltam, így anya, amikor meglátta, hogy egészen közel a házunkhoz fociedzések vannak, elvitt oda azzal a céllal, hogy le legyek foglalva, és az energiámat pont ott használjam ki. Gyerekkorom óta nem próbáltam ki más sportágat, mert a foci volt az, ami nagyon tetszett. Nagyon jól emlékszem, hogy otthon sem nagyon sikerült elszakadnom a labdától, és a szüleim nagyon mérgesek voltak, amikor otthon rúgtam (mosolyog)“. És mind a mai napig, meséli a sportoló, a foci az, ami tetszik neki, örömet okoz és „viszi“.

A mindennapos edzések, a megfelelő regenerációs rutin és a csapattársakkal töltött idő – ez a sportoló mindennapja, ami, a focista szerint, tetszik neki. „Az edzések minden nap ugyanabban az időben vannak <…> előtte mindig egy órával korábban gyűlünk össze, hogy a csapattagok beszélgessenek egymással és felkészüljenek az edzésre. <…> Maga az edzés után regenerációs kezelések következnek.“ A sportoló meséli, hogy az öltözőben való lét, a csapattársakkal való nevetések és tréfák, valamint az utazások azok, amik inspirálnak és örömet okoznak a profi focista útján. Természetesen előre viszik a győzelmek is, amelyek, ahogy E. Jankauskas állítja, olyanok, mint a dopamin, amiből egyre többet és többet akar az ember, így minden győzelemmel jön a vágy újabbak elérésére.

Arra a kérdésre, hogy mi a legnehezebb ebben a sportágban, a focista azt mondja, hogy a sérülések, amelyektől sajnos senki nincs védve. „Nehézségek mindenhol vannak – mondja E. Jankauskas. – versenyhelyzet is van, amit mindenkinek le kell győznie <…>. Nyomást is érzünk a környezetünkből az elért eredmények miatt, így a focistának mindig készen kell állnia, és minden nap jobbá kell válnia.“

Ezek a sport kulisszái mögötti dolgok, amelyeket a néző nem lát. Lázasan mérkőzéseken való részvétel, néhány óra alvás, elviselt fájdalom – a sportoló meséli, hogy a focisták a pályán kívül sok mindent átélnek. A játékos felidéz egy egészen friss helyzetet, amikor a csapat fele egy egész héten vírusos volt, az edzéseken csak 9–10 ember vett részt, de mindezek ellenére minden játékos erőt talált magában, és csak egy nappal a mérkőzés előtt gyógyult meg, megérkezett a mérkőzésre és győzött.

„A focit mindig is a nézőkért játsszák, akik eljönnek szurkolni kedvenc csapatuknak. Mi, mint annak a csapatnak a focistái, jó érzelmeket és emlékezetes élményt akarunk nekik adni. Ráadásul, amikor a városom becsületét védem, mindig kétszer akkora vágy van bennem, hogy viszonozzam azoknak a nézőknek, akik feláldozzák az idejüket és eljönnek szurkolni nekünk. Ezek nagyon fontos emberek, akik engem és a csapatot is mindig előre visznek.“ – beszél E. Jankauskas a szurkolás fontosságáról a sportban.

Az OWEXX „Kartu kelyje į pergalę“ (Együtt a győzelem felé) reklámkampánya – köszönet és támogatás a litván sportolóknak

Az OWEXX „Kartu kelyje į pergalę“ reklámkampánya célja, hogy köszönetet mondjon a litván sportolóknak és csapataiknak a kemény munkáért, a győzelmekért és Litvánia nevének világszerte való öregbítéséért. A kampány célja továbbá, hogy ösztönözze az ország sportolóinak támogatását és szurkolást, elmesélje történeteiket, a sport kulisszáit, és népszerűsítse a méltatlanul kevesebb figyelmet kapó sportágakat.

A reklámkampány arcai különböző sportágak sportolói lettek – a férfi labdarúgás és kosárlabda, a női kosárlabda, a rögbi, a golf és a rali képviselői. A sportolók akarata és elszántsága, a legjobb eredmények elérésére tett erőfeszítéseik – ezek olyan dolgok, amelyek köszönetet és büszkeséget érdemelnek.